Mészáros Károly 1821. július 20-án született Hajdúdorogon, becsületes, polgári szülők gyerekeként. Szülei földműveléssel foglalkoztak, tisztességesen, de nyomorúságosan éltek. Gyerekként nagyon szerette a meséket, s olvasni is igen korán, 4-5 évesen megtanult. Az elemi iskolai tanulmányaiban gyorsan haladt. Iskolai ünnepségeken gyakran szónokként lépett fel. Házitanítóként is dolgozott. Apja halála után, hogy segítsen édesanyjának és testvéreinek jó fekete tintát készített, aminek elárusításából is befolyt egy kevés összeg, hogy a megélhetésükön könnyítsen. Tehetségére, a falu plébánosa Kerekes Demeternek figyelt fel. Demeter gyakran váratlanul is felkérte a fiatal Károlyt, hogy az összegyűltek előtt, tartson egy rögtönzött beszédet. A pap ismertette meg a Kisfaludiak, Kölcsey, Berzsenyi, Kiss János, Kazinczy, Vörösmarty műveivel. Kerekes Demeter a pártfogoltak közül csak Mészáros Károlyt küldte a saját költségén Debrecenbe tanulni.
A gimnázium befejezése után Ungvárra ment, hogy tanulmányait ott folytassa tovább, mint papnövendék. Popovics Vazul munkácsmegyei püspök megrótta a fiatal Mészárost, amiért az idejét a magyar irodalomra vesztegeti, és nem akarja tanulni az orosz nyelvet. Ekkor érezte úgy Mészáros Károly, hogy a papi pálya nem neki való, mert ő nem tud lemondani a magyar irodalomról és arról, hogy ő görög katolikus, de nem orosz "s származásom emlékét panszlavisticus apostasiával beszennyezni nem fogom soha."
1839-ben Pestre megy, ahol csak német és tót szót hall, magyar hangot szinte alig, az emberek szomorúak, mogorvák. Jó ajánlólevelekkel volt ellátva, s így lehetett 1847-48-ban Zemplén megye szolgabírója. Bölcsésztanuló lett Pesten, mivel elkísérte Zalay Imrét, aki tanítványa volt. Szívesen emlékezett Horváth István historicusról, aki magyar nyelvet és összehasonlító philológiát tanított. Tőle halott a magyar nyelv szépségéről, sajátosságairól, őseredetéről.
A tanítvány az elsők közé küzdötte magát, ezért Zalay úr elbocsátotta Mészáros Károlyt. Ő azonban nem adta fel, sikeresen befejezte a tanulmányait. Az egyetemen önképző illetve irodalmi társulatot hozott létre. Tagjai között volt: Jura György, későbbi máramarosmegyei főjegyző, Madách Imre, Lachner Sándor tehetséges költő stb. Irodalmi művek szerkesztésével, versmondással foglalkoztak. Ebben az időben munkatársa volt a "Nemzeti Újság"-nak. Verseket írt, színműveket, amelyeket megmutatott a kor költőfejedelmének, Vörösmarty Mihálynak.
Dolgozott a "Pécsi Aurórá"-nál is. Beiratkozott a Lyceumba, mellette tanítványokkal foglalkozott. Pécsi időszakban írta az "Eszmék az élet czéljairól", ami 1842-ben jelent meg. A bölcsészeti tanfolyam elvégzése után a jogi karra jelentkezett. A tanulmányait magánúton folytatta, tanítványok vették körül. Újra Pestre költözött, ahol folytatta jogi tanulmányait.
Beimel József nyomdatulajdonos által kiadott "Merkur" című újság szerkesztője volt. Napilapnál mindenféle tevékenységet (szerkesztői, cikkírói, korrektori, fordítói, kiadói) munkát egyedül végzett. Abban az időben szerkesztette a "Segédkönyv" című tankönyvet, amelyet a gimnázium negyedik osztályában használtak.
Pestről Zimonyba költözött, házitanítóként kereste kenyerét, amikor azonban a tanítvány letette a vizsgáit visszament Pestre. A "Jelenkor" s Vahot Imre "Divatlap"-jánál volt külmunkatárs. 1845-ben Pest a legélénkebb politikai pezsgés színtere volt. A "Nemzeti Kör", a "Gyülde", az "Ipartestület", a "Védegylet" közgyűlésein Kossuth, Széchenyi, Deák, Szentkirályi Mór, Batthány Lajos és Kázmér, Nyári Pál voltak a szónokok. Mészáros Károlynak abban az időben nem voltak határozott politikai elvei. Gyakran megfordult a Pilvax kávéházban és hallgatta a fiatal, tettre kész szónokokat. A "Nemzeti Újság" egyik számában élesen bíráló cikk jelent meg a fővárosi ifjúság ellen. Egy hatalmas "reclamatio" megírásával bízták meg társai, ami inkább mentegetődző s békülékeny hangnemű volt. Sok barátot veszített a cikk megjelenése után, hiszen társai nem ilyen jellegű írást vártak tőle.
A "Gyülde" a konzervatívok és a klerikálisok klubjának lett a tagja. Sikeres jogi vizsga után visszaköltözött szülővárosába, de nem maradt sokáig, mert a megélhetés nagyon nehéz volt. Mosony vármegye tiszti alügyésze lett.
1848: országos változások, új megyei bizottmányok alakultak, mint konzervatív párttag mellőzték, s így kénytelen volt újra Pestre menni. Összeköttetéseit továbbra is fönntartotta Pesttel, rendszeresen írt a lapokba. A "Nemzeti Újság" és a "Jelenkor" szerkesztősége szerződést kötött vele, s ő lett az az országgyűlési tudósítójuk. Ekkor az országgyűlés Pozsonyban tartotta tanácskozásait, így Mészáros Károly is odaköltözött. Ez idő alatt két füzetes politikai röpiratot készített "Országgyűlési teendők" címmel.
Munkatársa volt a "Budapesti Híradó"-nak és a "Figyelmező" című lapoknak. Az "Egyenlőség Társulat" tagja, alapszabályzatának kidolgozója. Az első olyan politikai egyesület, amely nőket is felvett tagjai közé.
A "Radical lap", melyet Mérey Mór és Rosty Zsigmond indított alkalmazta munkatársként. Ebben a lapban az országgyűlési tudósításokat és a vezércikkeket írt Mészáros Károly.
A nemzeti kormány hadi történetjegyzőnek nevezte ki, s előbb a bács-bánáti táborba, később, pedig a tiszai fő hadsereghez küldte. Mészáros örült az új kihívásnak, s annak, hogy megszabadulhat az Egyenlőségi Társulattól. A kormánnyal Debrecenbe költözött történetjegyzői állása alatt mindazon csaták s fontosabb eseményeket feljegyezte, "naplót" írt egészen 1850-ig. A kéziratot azonban a szabadságharc leverése után nem tudta kiadni, később, amikor a sajtó viszonyok rendeződtek, megelőzték őt s így az nem jelent meg teljes terjedelmében. Kivonatokat azonban Pesten és Ungváron adott ki.
A szabadságharc leverése után Pesten bujkált, de Török János ismert újságíró politikai tetteiről vallomásra a rendőrség előállította. Mindenáron el akart menekülni Pestről, ezért megkereste Heckenast Gusztáv könyvnyomdászt, hogy eladja neki a "A magyar forradalom titkos levéltára" című magyar és német nyelven íródott szövegeket. A nyomdász azonnal kinyomtatta s forgalomba bocsátotta. A kiadványért kapott összeggel Mészáros Károly azonnal elutazott Pestről szülőfalujába, Hajdúdorogra. Szabó György helybeli lelkész javaslatára Ungvárra kérte magát a líceumba, mint történelemtanár. Az állást azonban nem kapta meg, hanem helyette Ung-Bereg-Ugocsa-Zemplén s Máramaros törvényszéki ülnökévé nevezték ki. Ungváron az üres óráiban a magyarországi oroszok ethnographiai és történelmi tanulmányozásával foglalkozott. Kassán 1850-ben jelent meg a "A magyarországi oroszok története" címmel. A különböző rágalmak miatt állásából felmentették. Fiatal feleségével s gyerekével Bécsbe készült, hogy a Török János által szerkesztett "Magyar Sajtó" munkatársaként dolgozzon. Azonban csak Pestig jutottak, mert tudomásukra jutott, hogy a bécsi rendőrség nem nézné jó szemmel, ha odaköltöznének. A "Magyar Sajtó"-nak Pesten berendezett irodájában kapott állást, olyan munkatárssal, mint Vajda János költő.
Újra dolgozik a" Pesti Napló"-nál, amit Kemény Zsigmond szerkesztett, később a "Törvényszéki Lapok"-nál, a Temesváron megjelenő "Delejtű"-nél, "Kelet Nép"-énél, "Hazánk"-nál, "Borászati Lap"-nál. Sárosy Gyulával szerkesztettek egy havi lapot: "Magyar Évlapok" címmel, melyet a rendőrség a második szám után betiltatott hazafias jellege miatt. Pesten sikeres, keresett újságírónak tartották. Mégis 1859-ben családjával visszatért Ungvárra, ahol földműveléssel, ügyvédeskedéssel tartotta fenn családját.
1861-ben a "Kárpáti Hírnök" című enciklopédikus tartalmú hírlapot adott ki Ungváron. Tevékenységét a ruthének nem nézték jó szemmel, arra kényszerítették, hogy hagyja el Ung megyét. Zavatkára költöznek.
1861-ben jelent meg "Ungvár története a legrégibb időktől napjainkig" c. monográfiája.
1862: "A magyar szabadságharcz előjátéka 1848-ig évben" c. műve. Ebben az időben jogi és közigazgatási publicisztikái is jelentősek. A községjegyzők lapját, "Község Lapja" ill. "Magyar Községjegyző" címmel ő szerkesztette.
Haláláról csak a Budapesti Hírlap 1890. februári 49. száma értesítette az olvasókat:
"elhunyt Hajdúdoroghy Mészáros Károly ügyvéd, iskolaszéki volt elnök, Ungmegye tb. főjegyzője, e hó 2-án Zavatkán, 69 éves korában, végelgyengülés következtében. A megboldogult 1861-ben megírta Ungvár város monográfiáját, Ungmegyének szintén általa írt monográfiáját pedig most adja ki a megye. Megalapította az Ung című heti lapot, amelynek későbben is főmunkatársa volt. A hatvanas években sűrűn írt történeti és publicisztikai cikkeket a fővárosi lapokba is."
A városi könyvtár 1991. július 20-án vette fel Mészáros Károly nevét. Emléktáblája a Görög Katolikus Iskola falán található.