Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Ez az a nap, amikor büszkén emlékezünk arra a nagy kincsre, mely megkülönböztet bennünket más nemzetektől. Az a kincs, az-az örökség, melyet eleink hagytak ránk. 

A Himnusz egyetlen magyar embert sem hagy érintetlenül. Mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. A maga nevében Himnuszunk egyedi az európai népek között. Ezt hagyta ránk örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében.

Népművészetünk, irodalmi, zenei, képzőművészeti hagyományaink, épített örökségünk köteleznek minket arra, hogy együtt, közösen éljük meg az örökséget, melyet eleink hagytak ránk. Meg kell köszönnünk és meg kell becsülnünk a magyar kultúráért, a magyar nyelvért dolgozó emberek és közösségek elhivatottságát, mindennapi helytállásukat és erőfeszítéseiket.

A kultúra nemcsak tudást és műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. A kultúra egyidős az emberiséggel. Egyetemes, egyedi, állandó mozgásban van.

A magyar kultúra igazi tartalmát a zene, az irodalom, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk, értékeink, és emberségünk adja.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományinknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Hajdúdorogon a Kultúra Napját 1990 óta ünnepeljük.